A HR 100 éves története 2. rész – Linda Popal írása

A HR eredete – a korai XX. század

A 19. század végén, a 20. század elején egyre nagyobb volt a munkavállalói nyugtalanság, egyre kiélezettebbé váltak az alkalmazottak és a munkaadók közötti konfliktusok.

A munkavállalóknak elegük lett a munkavégzés tisztességtelen gyakorlatából. A fogyasztók biztonságával kapcsolatos aggodalmak is egyre fokozódtak, így egyre több amerikai polgár csatlakozott ahhoz a Progresszív Mozgalomhoz, amely az iparosodás és az ellenőrizetlen kapitalizmus árnyoldalát próbálta leleplezni, szabályozni, vagyis új jogszabályi környezet megteremtésével alkotmánymódosításokon keresztül változást kicsikarni.

Ugyanakkor a munkások szerte az országban inkább közvetlenebb – és gyakran erőszakos módját választották a változás kikényszerítésének, csoportokba szerveződtek, fellázadtak.

A munkások és munkaadók közötti összetűzések sokszor halálos kimenetelűek voltak, ilyen volt például a Haymarket-ügy vagy a Ludlow-i  mészárlás.

“A megoldás- mondja Jamie Hickey, HR-szakértő, a Coffee Semantics osztályvezetője – a kereskedelmi gyakorlat adaptációja volt, amely olyan szervezeteken keresztül tért vissza a jogi formalitásokhoz, mint 1982-ben a The Society for Managing Executives, ami ma XpertHR Consulting Inc. néven ismert,  de ilyen volt 1907-ben a Nemzetközi Személyzeti Menedzsment Szövetség, amely ma World at Work Alliance néven él a szakmai köztudatban.”

Írógéppel dolgozó nő, 1902 körül az Ohio állambeli Daytonban található National Cash Register (NCR) étteremben. A pénztárgép gyártó (később számítástechnikai) céget 1884-ben alapították.

Míg sok munkáltató erőszakosan ellenállt a jobb munkakörülmények megteremtésére vonatkozó felhívásoknak, egyértelművé vált, hogy a status quo instabil, ezért egyes vállalatok elkezdték kutatni miként rendezhetnék a munkavállalókkal való kapcsolatukat.

A HR osztály első prototípusának a Nemzeti Pénztárgép Zrt. 1900-as évek elején létrehozott személyzeti menedzsment osztályát tekinti a szakma.

Ezt a részleget az egyre gyakoribb sztrájkokra és munkavállalói kilépésekre válaszul hívták életre, azzal a küldetéssel, hogy kezelje a munkavállalók panaszait, a mentesítési és a biztonsági problémákat, valamint szervezze meg a felügyelők képzését az új jogszabályi környezetről, törvényekről, rendeletekről és a változó vállalati politikákról.

„Annak biztosítása, hogy a munkáltatók megfelelően gondoskodhassanak ezekről a kérdésekről, lehetővé tette számukra, hogy üzleti modelljükre összpontosítsanak anélkül, hogy fenntartanák a munkavállalói morált” – mondja Hickey.

Háborús mozgósítás, új szemlélet a toborzásban

Amerika 1917-es belépése az I. Világháborúba, majd a II. Világháborúban való részvétele 1941 végétől hatalmas keresletet teremtett a katonai személyzet és munkaerő iránt, legfőképp azokban az iparágakban, amelyek támogatták a háborús erőfeszítéseket.

Amerika sikere mindkét konfliktusban vitathatatlanul inkább ipari kapacitásának, mint harci bátorságának volt köszönhető. Ez az ipari kapacitás hatalmas munkaerőt igényelt, azért  nagyobb hangsúlyt kellett fektetniük a munkaerő-kiválasztási folyamatra.

A munkáltatók egyre inkább olyan munkavállalókat kerestek, akik nem egyszerűen „testesek”, hanem megfeleltek a betöltendő pozíció sajátos elvárásainak is.

Folytatás következik.

Az eredeti cikket itt találod:

https://www.visier.com/blog/leadership/the-100-year-history-human-resources-department/