A HR 100 éves története 1. rész – Linda Popal írása

Tekintettel az eredeti cikk terjedelmére, rövidített változatban, négy részben közöljük

A „HR” az első olyan szervezeti csoport, amit válsághelyzetben vonnak be a vállalati működésbe, és sokszor igazságtalanul az utolsó olyan csoport, amit egy vállalkozás sikeréért elismernek. Az emberi erőforrások részlegének tevékenysége azonban nagyobb szerepet játszik az alkalmazottak sikeres működésében (és ezáltal a vállalat üzleti sikereiben), mint bármely más részleg, hiszen ez az alkalmazottak első és minden bizonnyal az utolsó kapcsolódási pontja a munkáltató céghez.

Az állásinterjúk során, a munkavállalók még azelőtt megismerik a HR részleg munkatársait , hogy ténylegesen alkalmazottakká válnának. A HR általában a tehetségek toborzásában, a tehetségek megszerzésében, a beiskolázásban és az új alkalmazottak támogatásában vesz részt a munkavégzés első hónapjaiban.

A HR ott van a foglalkoztatási út minden csúcs- és mélypontján – az előléptetéstől a fizetésemelésig, a fegyelem betartásától a fegyelmi eljárások lefolytatásáig. Természetesen a HR részleg minden bizonnyal akkor is bevonásra kerül, ha egy alkalmazott hivatali státusza lejár egy szervezetnél, akár felmondás, akár elbocsátás, akár nyugdíjazás okán szűnik meg az állása.

Ezzel párhuzamosan számos szervezetben a HR részleg gyakran részt vesz a bérszámfejtési folyamatokban vagy azok előkézésében, felelősséget vállalva így a bérszámfejtési döntésekért, a juttatások adminisztrációjáért, az alkalmazottak jóllétéért, a munkavállalói rendezvényekért és számos egyéb, az alkalmazottak megelégedettségét szolgáló tevékenységért.

Tekintettel a HR szaktudás összes kulcsfontosságú elemére, elképzelhetetlennek tűnik, hogy volt idő, mikor HR szakemberek támogatása nélkül is működni tudtak a nagyvállalatok. Pedig bizony volt ilyen időszak. A HR részlegek alkalmazása viszonylag újkeletű a munka világában, és máig tartó rövid hivatali idejét tekintve már jelentős változáson ment keresztül az évek során – különösen az elmúlt 10-20 évben, és természetesen még inkább az elmúlt 18+ hónapban. Minden fajta típusú és méretű vállalat megküzdött ugyanis a világjárvány okozta helyzettel és következményekkel, azzal, hogy hogyan szolgálják ki az alkalmazottakat, az ügyfeleket és minden egyéb kulcsfontosságú partnerüket.

Hogy pattant ki tehát az „emberi erőforrásokat” irányító részleg létrehozásának ötlete? Mi mindenben változott történetének kezdete óta? És ami talán a legfontosabb: hová tart a fejlődése során? Tekintsük át a HR-funkció drámai történetét a 20. század eleji megjelenésétől kezdve egészen napjainkig, valamint vessünk egy pillantást arra, hogyan fejlődött ez a szakma az elmúlt évszázad során.

Az ipari forradalom és a változó munkaadó-alkalmazott viszony

A 19. század végén és a 20. század elején, az ipari forradalom következtében, hatalmas technológiai, gazdasági és társadalmi változások következtek be.

Nagy-Britanniában, a 18. század végén jelentek meg azok a technológiák, amik a hagyományosan kézi termelői folyamatokat például gőzgépek alkalmazásával támogatták, vagy váltották fel. Az olyan iparágak, mint például a textilgyártás, amely több száz éve a családi egység szintjén, otthonokban folyt, gépesített, nagyüzemi tömegtermeléssé alakult át, amely termelés többé nem a családi otthonokban, hanem a gépesített gyárakban folyt.

Az ipari forradalom jelentős társadalmi átalakulásokhoz vezetett Nagy-Britanniában, valamint az Egyesült Államokban, ahol a 19. század közepére szilárdan átvette a hatalmat.

Az ipari forradalom előtt az amerikai munkaerő túlnyomórészt mezőgazdasággal foglalkozott, a gazdálkodók maguknak, családtagjaiknak vagy szomszédjuknak dolgoztak. A munkaviszonyok személyesek és kisléptékűek voltak. Az iparágak gépesítésével, a termelés növekedésével egyre több munka folyt azokban a gyárakban, ahol nagyszámú munkavállalót foglalkoztattak, akik vélhetőleg soha nem is találkoztak a cég tulajdonosával.

A munkáltató és a munkavállaló közötti társadalmi elkülönülés azt jelentette, hogy az alkalmazottak sérelmeit gyakran figyelmen kívül hagyták vagy meg sem hallgatták, miközben az új gépek hatalmas ereje egyre veszélyesebbé tette azokat a munkakörülményeket és munkafolyamatokat, amit egy 19. századi gazda korábban tapasztalhatott.

Folytatás következik.

Az eredeti cikket itt találod:

https://www.visier.com/blog/leadership/the-100-year-history-human-resources-department/