2022. 10. 15.
6 perc olvasási idő
John Bluedorn a 2022. októberi Világgazdasági Kitekintés 2. fejezetére alapozva úgy látja, hogy a bérek és az árak tartós gyorsulása a magas infláció ellenére sem valószínű.
Négy évtizede nem látott tempóban emelkedő infláció sújtja az egyes gazdaságokat, miközben a szűkös munkaerőpiacokon bérnövekedés tapasztalható. Ez aggodalomra adhat okot, mivel ezek a jelenségek öngerjesztővé válhatnak, azaz bér-ár spirálhoz vezethetnek – amelyben az infláció magasabb bérnövekedéshez vezet, ami aztán még magasabb inflációt eredményezhet.
A legutóbbi világgazdasági kitekintés megállapítása szerint egy ilyen spirál kialakulásának kockázata azonban egyelőre korlátozottnak tűnik. Három tényezőnek köszönhető, hogy az árak eddig nem szabadultak el : 1. az inflációs sokkok a munkaerőpiacon kívülről érkeznek, 2. a csökkenő reálbérek segítik az árnyomás csökkentését 3. a jegybankok pedig agresszíven szigorítják a monetáris politikát.
Történelemi visszatekintés
E gazdasági folyamatok dinamikus kilengéseinek megértése érdekében az elmúlt 50 évre visszamenőleg 22 olyan helyzetet azonosítottak a fejlett gazdaságokban, amelyekben a 2021-es évhez hasonló körülmények uralkodtak, vagyis amikor az árinfláció emelkedett, és ezzel párhuzamosan a bérnövekedés is pozitív volt, de a reálbérek és a munkanélküliségi ráta mégis változatlan vagy csökkenő tendenciát mutatott. Ezek a vizsgált esetek nagy átlagban nem vezettek bér-ár spirálokhoz. Ehelyett a következő negyedévében az infláció csökkent, a nominális bérek pedig fokozatosan emelkedtek, elősegítve a reálbérek kilábalását a válságos pillanatokból.
Bár a gazdaságokat sújtó negatív hatások okozta sokkok rendkívül ijesztőek és szokatlanok, ezek a megállapítások némi megnyugvást adnak afelől, hogy a tartós bér-ár spirál kialakulásának tényleges esélye ritka. Ez azonban nem lehet ok a döntéshozók elégedettségére – vannak különbségek az egyes helyzetek között, és egyes esetekben rosszabb eredményekkel szembesülünk. Az Egyesült Államokban például 1979 után folyamatosan nőtt az infláció, és a reálbérek egy ideig csökkentek, amikor a gazdaságot további olajár-emelések sújtották. Az inflációs pálya csak akkor változott meg, amikor a Federal Reserve meredek kamatemelésbe kezdett.
Az elvárások szerepe
A várakozások kialakulása nagyban befolyásolja a bérek és az árak dinamikáját, és hatással van a döntéshozóknak az inflációs sokk hatására tett válaszlépéseire is. Egy empirikus elemzés szerint 2021 második felében az inflációs várakozások meghatározóvá váltak a bérdinamikai folyamatokban.
Amikor a vállalkozások és a háztartások arra számítanak, hogy a jövőbeni infláció megegyezik a jelenlegivel, egy váratlan inflációs sokk arra késztetheti a munkavállalókat, hogy még többet keressenek, hogy kompenzálják a jövőben várható magasabb inflációt. Ez a fajta visszatekintő várakozási folyamat – amit mi teljesen adaptívnak nevezünk – az infláció növekedéséhez vezethet, és hosszabb ideig a jegybanki inflációs cél felett maradhat, még akkor is, ha nincsenek további ársokkok.
Ezzel szemben, amikor az emberek várakozásai az összes rendelkezésre álló gazdasági információt tükrözik – racionálisan –, a vállalkozások és a háztartások a béreket és árakat érő sokkot átmenetinek tekintik, ami arra készteti a bérnövekedést és az inflációt, hogy gyorsan visszatérjen a medrébe és ott lehorgonyozzon.
A legtöbb helyen a valóság valahol e szélsőségek között rejlik. A vállalkozások és a háztartások a múltban történteket elemzik annak érdekében, hogy megismerjék a gazdaság szerkezetét és előrejelzéseket készítsenek a várható következményekről. Ezt hívjuk adaptív tanulási folyamatnak. Ebben az esetben hosszabb ideig is eltarthat míg a bérnövekedés és az infláció visszatérnek az eredeti jegybanki célhoz, de mégis gyorsabb lefolyású lehet így a folyamat, mint amikor a várakozások a gazdaságot ért sokk-hatásokhoz alkalmazkodnak és sokk szerűen reagálnak.
Mindezen esetekben a reálbérek kezdetben általában csökkennek, mivel az infláció meghaladja a bérnövekedést, ami segít ellensúlyozni az inflációt előidéző költségsokk egy részét, és ellensúlyozza a bér-ár spirált.
Viszont, ha magától a munkaerőpiac felől érkeznek az inflációs sokkok – például a bérindexálás váratlan, meredek felfutása –, az mérsékelheti a csökkenő reálbérek hatását, és hosszabb ideig képes felpörgetni a bérnövekedést, az inflációval együtt.
A monetáris politikai döntéshozók számára kritikus fontosságú a várakozási folyamat megértése. Amikor a várakozások visszatekintőbbek, a monetáris politikai szigorításnak – többek között a jegybank egyértelmű kommunikációján keresztül – erősebbnek és előreterheltebbnek kell lennie az inflációs sokkra válaszul.
Ebben az értelemben sok jegybank közelmúltbeli szigorító lépései – a gazdaság-specifikus körülményekhez igazodva – biztatóak. Segítenek megakadályozni, hogy a magas infláció tartóssá válva túl sokáig eltérjen a céltól.
Az eredeti cikket ezen a linken találod:
— John Bluedorn által írt blog a 2022. októberi Világgazdasági Kitekintés 2. fejezetén alapul, „A COVID-19 utáni bérdinamika és a bér-ár spirális kockázatai”. A jelentés szerzői Silvia Albrizio, Jorge Alvarez, Alexandre Balduino Sollaci, John Bluedorn (vezető), Allan Dizioli, Niels-Jakob Hansen és Philippe Wingender, Youyou Huang és Evgenia Pugacheva támogatásával.