Aki bírja, mindenki húzza” – énekelte a Generál anno. A kérdés csak az, hogy: meddig?!
John Coleman írásában hat intő jelet sorol fel, amelyek arra figyelmeztetnek bennünket, hogy muszáj váltanunk.
Az elmúlt két évben rekordszámú ember hagyta el az állását. A jelenség mára olyan széles mértéket öltött, hogy már neve is van: A nagy lemondás kora.
Számos írásunkban mi is hivatkoztunk korábban erre a világszinten megkerülhetetlen járvány okozta utóhatásra, de érdemes megvizsgálni, milyen tünetek jelezhetik számunkra, akár környezetünk számára is, hogy életünk fordulóponthoz érkezett, szükségünk van a megújulásra. Egyes emberek rugalmasabb munkakörülményekre, mások teljes életmódváltásra vágynak.
A Covid-19 világjárvány és a vele járó társadalmi megrázkódtatások azonban sokakat arra sarkalltak, hogy alaposan átgondolják az életüket és azt, hogy valóban mire vágynak, milyen kihívások, célok motiválják őket, és mi az, amit e célok elérése érdekében tényleg hajlandóak megtenni?
Kitűzött céljaink hétköznapi és szakmai életünkben is állandóan változnak. Hullámzó, hömpölygő életünkben időről-időre módosulhatnak a prioritások, változhatnak az ambíciók és ez természetes, de az átmeneti időszakokban nehéz eligazodnunk, nehéz a megfelelő időben a legmegfelelőbb döntéseket meghoznunk.
Elengedni álmainkat, jól megszokott dolgainkat, változtatni, változni, elindulni az ismeretlenbe mindig gyötrelmes feladat, sokszor erőn felüli kihívás.
A nagy döntéseket, a lakhely, vagy munkahely váltást, a karrierünket érintő változtatásokat mindig alaposan és körültekintően meg kell fontolnunk. De mik azok a jelek, amik arra inthetnek bennünket, hogy eljött az ideje a mély önvizsgálatnak, honnan tudjuk, hogy megérett az élethelyzetünk újra- és átértékelésének pillanata?
1. John Coleman szerint az első intő jel biztosan az, ha már nem ösztönöz bennünket a fejlődés lehetősége. A szerző a profi sportolókra hivatkozva mutat rá arra, hogy minden rutin és megszokás egy bizonyos ponton túl gátjává válik a fejlődésnek, ezért a profi sportolók gyakran változtatnak az edzésmeneten, hogy esélyük se legyen elunni vagy megszokni azt. A munkahelyváltás azonban nem egyszerű lépés, ezért ajánlatos elsőként megvizsgálni a lehetőségét annak, hogy módunkban áll-e olyan kisebb változtatásokat eszközölnünk a munkakörünkön belül, ami ismét motiválttá tehet bennünket. Ha minden lehetőség kimerült és képtelenség megújulnunk az adott helyen, akkor biztos, hogy lépnünk kell.
2. Ha elértél mindent, amit elterveztél, ne habozz, kalap – kabát, keress új kihívásokat!
3. Ha azon kapod magad, hogy kreativitásodat abban éled ki, milyen indokokkal és formában kerüld el a rád mért feladatokat, jobb, ha beismered: nem vagy a helyeden. Lépj, mielőtt kirúgnak.
4. Ha úgy érzed kiégtél, motiválatlan vagy abban, amit csinálsz, fásult és kedvtelen leszel, ha a munkádra gondolsz, menj el Kukutyinba zabot hegyezni, azzal is jobban jársz. Azelőtt persze nem árt megvizsgálni alaposan az okokat, mi változott meg benned, esetleg mi a munkahelyeden. Nem kizárt, hogy olyan magyarázatokra lesz, amik segítenek meghozni a megfelelő döntést.
5. Ha a munkánk rossz szokások rabjává tesz bennünket, alapos okunk van rá, hogy változtassunk és mélyen önmagunkba nézzünk.
Amikor valami, amit egykor kihívásnak és célnak tekintettünk, egyre távolabb kerül tőlünk és az általunk képviselni vágyott értékeinktől, el kell engednünk régi álmainkat. Soha ne hagyjuk, hogy szakmai környezetünk rossz irányba változtasson bennünket – különösen jellembeli kérdésekben. Minden ordas hazugság apró füllentésekkel kezdődik, esténként egy pohár bor sem lesz elég egy idő után, hogy úgy aludjunk, mint a tej.
6. Végül, de nem utolsó sorban, John a szerző azt javasolja, ha úgy érezzük, hogy munkahelyünk egészségtelenné vált ránk nézvést, akkor bizony tipli.
Vannak olyan kollégák ugyanis, akik viselkedésükkel árthatnak mentális egészségünknek, ezt soha ne engedjük. Ne legyünk senkinek a rabja, ne engedjük, hogy megalázzanak, kizsákmányoljanak minket. Ha a munkakörnyezet nem épít, hanem rombol bennünket, muszáj önmagunk védelmében a legnehezebb döntést is meghoznunk. A felmondó levél erre az esetekre legyen készen a fiókban, soha nem tudhatjuk, mikor kell két perc alatt kilépnünk.
Itt találod az eredeti gondolatokat, a szerző személyes élményeivel megspékelve.
Ha hasonló jeleket vélsz felfedezni önmagadon, mint a fentebb felsoroltak, foglalj le egy repülőutat akárhová, szállj ki a taposómalomból két napra, hogy alaposan átgondolhasd, mit hozott el számodra a Nagy lemondás kora.