2022. 03. 16.
5 perc olvasási idő
Philippa White 2022 márciusi írásában a komfortzónánk ártalmas veszélyeket rejtő hatásáról ír és többek között arról értekezik, hogy személyes és professzionális életünk komfort zónáján túl komoly felfedezésekre és nyereségre tehetünk szert.
Mindennapi életünk állandó terhei, a vállainkra nehezedő nyomás, a mókuskerékből való kiszállás lehetetlensége mind – mind szinte elképzelhetetlenné teszi számunkra azt, hogy változtassunk a jól bevált és megszokott rutinunkon.
Pedig számtalan lehetőség és trükk van arra, hogy kilépve komfortzónánkból újabb építő impulzusokat és felismeréseket szerezzünk.
A biztonságérzetünk az, amihez minden esetben ragaszkodunk, de ez valójában lehet egy idealizált érzés is, ami nem feltétlen a legtermékenyebb és legmegfelelőbb a számunkra, ám mivel megszoktuk az azzal járó látszólagos kiegyensúlyozottság érzését, megszoktuk a környezetünket, a munkahelyünket, a közösséget, ami bennünket körbevesz és ahol az életünk irányíthatónak és kielégítőnek tűnik, nehezen lépünk ki belőle az ismeretlentől való szorongás miatt.
A komfortzóna nem más: mint a hely, ahol élnünk kényelmes, mert kevés a kiszámíthatatlan kockázat, de nem biztos, hogy ez az az élet valóban, amire igazán szükségünk van, ami igazán jó a számunkra.
Ez a kockázatmentes nyugalom ugyanis tompává, lomhává és kiszámíthatóvá tesz bennünket, mivel lemondva az új és ismeretlen világba vezető kihívásokról, kevés ösztönző, kreatív és innovatív energia szabadul fel bennünk, ami teljesítményünk és tehetségünk megsokszorozódását jelenthetné.
Azok, akik a megszokott biztonság érzéséért lemondanak az ismeretlen dimenziókba vezető kihívásokról, nem kíváncsiak sem önmagukra, sem a világra, így arra sem, hogy még mire lennének képesek akkor, ha olyan interakciókban vennének részt, amilyenben még addig soha. A siker titka a rugalmasság, az állandó új impulzusok és kihívások keresése, a törekvés arra, hogy ki-ki érvényes válaszokat adjon, az általa felkutatott és vágyott újabb és újabb szakmai kérdésekre.
Philippa White mindenkit arra buzdít cikkében, hogy legyen elég bátorsága ahhoz, hogy jól megszokott világából kilépve elinduljon az ismeretlen, ki nem taposott ösvényeken, hogy közelebb kerüljünk kreatív önmagához. Arra buzdít, hogy merjük a siker érdekében vállalni a kockázatot.
White, Eleanor Roosevelt szavait idézve bíztat bennünket: “Tégy meg minden nap valamit, ami megrémít.” Más szavakkal: küzdd le félelmeidet.
Ha tudatosan teszünk erőfeszítéseket annak érdekében, hogy vállalva a kockázatot kilépjünk komfortzónánkból, akkor az újabb és újabb kihívásoknak köszönhetően kreatív énünk megerősödik, végül pedig szakmailag minden bizonnyal tapasztaltabban kerülünk ki a kalandból, a siker pedig nem marad el.
Aki ilyesmire vállalkozik, az még önmagát is meglepheti és lehet-e ennél fontosabb tapasztalat, minthogy személyiségünk is nem ismert dimenziókig fejlődik?
White néhány ötlettel is előáll, miként szökhetünk meg professzionális “börtönünkből”:
1.Inspirálódj a váratlanból, a megoldhatatlannak tűnőből: keress új utakat a megoldáshoz, tekints másképp a világra.
2.Olvass és tájékozódj olyan irányokba is, amik látszólag kívül esnek az érdeklődési körödön.
3.Tölts minél több időt olyan emberekkel, akik nem a te érdeklődési körödből kerülnek ki. Tágítsd ezzel a horizontod. Találkozz más kultúrájú, gondolkodású, nemzetiségű emberekkel, amikor csak teheted. Meglátod kinyílik a világ.
4.Pukkantsd ki a buborékot, amiben élsz. Ne csak az azonos gondolkodás emberek társaságát keresd, ha problémád van, fordulj vele bátran olyanokhoz, akikről úgy gondolod távol állnak tőled. Egy másik nézőpontból, egy másik szemszögből könnyebb a problémát megvilágítani, mint saját szemüvegünkön át.
A Harvard Business Review cikke szerint az igazi vezető ismérve az, aki vállalja a kockázatot és építeni tud a legnehezebb és legszorultabb helyzetekre is, új utak , új megoldások felé vezetve képes professzionális tudássá transzformálni az ismeretlen kihívások szülte tapasztalatokat.