MIT SZÓLSZ FŐNÖK? – Avagy “és mi belgák, hova álljunk?”

Ha úgy gondolja, hogy a tanára kemény, várjon, amíg kap egy főnököt. Nincs hivatali ideje. – Bill Gates

Minap olvasom, hogy Brüsszelben alapos változások elé néznek a munkavállalók és munkáltatók, ugyanis a belga parlament számos új munkareformot célzó döntést hozott. Elfogadták többek között a négynapos munkahetet. Hogy mindez ne legyen elég, még arról is döntöttek, hogy a munkavállalók a munkaidő lejártával figyelmen kívül hagyhatják főnöküket.

Mindezeket egy budapesti belvárosi lakás teraszán olvasom februári napsütésben, egy szál pólóban kortyolgatva a kávémat, élvezve a korai tavaszt. Természetesen dolgozom. A laptopom nyitva, látókörömet csak tágítja, ha kávészünetben kicsit hozzá olvasok az átlag napi teendőimhez. Nem érzem úgy, hogy pazarolnám a munkaidőmet, de hála istennek már lassan két éve nem is érezteti velem ezt senki, köszönhetően az otthoni munkavégzés lehetőségének.

Tudom sokan vannak hasonló helyzetben, mint én. Érezhető nálunk is, hogy egyes vállalati kultúrák megpróbálnak lépést tartani a világban bekövetkezett változásokkal és trendekkel, de az a szemlélet, ami a belga parlament döntésében érvényesül, bizony idehaza sajnos még nagyon gyerekcipőben jár.

Olyan régmúltból örökölt beidegződéseket kell tudnunk közösen levetkőzni, amik a mai napig jelen vannak a hazai vállalati struktúrákban és amelyek európai versenytársaikhoz képest egyelőre sajnos lomhábbá, merevebbé, díszkomfortosabbá teszik a működésüket. Nekünk HR szakembereknek bizony dolgunk, hogy elősegítsük a szükséges reformokat.

Azt azonban nem tudom, mikorra leszünk képesek megtanulni, beleértve magamat is, hogy munkaidőm lejárta után, ne nyissam ki többé az email postaládámat és válaszoljak azonnal mindenkinek, akinek csak tehetem, legyen akár este tíz óra. Nem csak főnökünknek kell tudnunk határt szabni, de önmagunknak is. Muszáj ügyelnünk rá, hogy önmagunkkal és szeretteinkkel is megfelelő mennyiségű minőségi időt töltsünk.

Vagyis közös ügy ez is! Munkavállaló és munkáltató együtt kell formálja a vállalati kultúrát, egymás iránt megfogalmazott elvárásaink plasztikussá tételével és megfelelő módú szabályozásával.

HR-es szakemberként pedig a mi feladatunk, hogy ebben minden segítséget megadjunk a szereplőknek.

A négynapos munkahét véleményem szerint jó irány, remélem a közeljövőben nálunk is honosítható lesz.  Önmagamat ismerve azonban, a jövőben sem fogom zokon venni, ha munkatársaim fontos kérdésben munkaidőn kívül is hozzám fordulnak.

A Karácsony persze szent! Na meg a Húsvét! Na meg a május elseje. Ja és persze a hétvégék és a szabadságos hetek. És az éjszaka, na meg a reggel. Meg mikor délután kicsit elbóbiskolok a februári tavaszi napsütésben. Kávés csészével a kezemben. Egy szál pólóban. Arcomat napoztatva, eljátszadozva a gondolattal, és ha soha többé nem kéne dolgozni?, az milyen lenne?. Csak a főnök meg ne tudja!.

Eredeti cikk:

https://hvg.hu/elet/20220215_Belgiumban_bevezettek_a_negynapos_munkahetet