2022. 03. 17.
5 perc olvasási idő
Abi Adamson szerint a pszichológiai biztonság manapság fontosabb a munkahelyeken, mint valaha. Dr. Amy Edmondson, a Harvard Business Professzorának terminus technikusát: a “pszichológiai biztonságot” egyre több cégvezető és HR szakember építi be a vállalati struktúra fogalmi rendszerébe.
A felismerés, hogy egyre égetőbb szükségét érezzük annak , hogy szakmai környezetünk, munkahelyünk pszichológiailag biztonságos atmoszférát nyújtson és teremtsen minden munkatárs számára a munkavégzés során, megváltoztatta a vállalatvezetők szemléletét.
Önmagukra valamit adó cégek egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a pszichológiailag stabil és kiegyensúlyozott munkahelyi atmoszféra megteremtésére, ennek elsődleges eszköze pedig nem más, mint a nyílt vélemény formálás, a kommunikáció szabad és termékeny áramlása.
Azok a csapatok ugyanis, amelyek szabadon megoszthatják egymással véleményüket, felvállaltan ütköztethetik nézőpontjaikat – nézetkülönbségeiket – nagyobb hatékonysággal képesek kamatoztatni a bennük rejlő egyéni tudást és tehetséget, amit az egyes csapattagok külön-külön hoznak magukkal. A kommunikációnak ez a módja, az állandó gondolat- és véleménycsere kezdeményezőbbé, ezáltal hatékonyabbá és innovatívabbá teszi a munkaközösséget.
A pszichológiai biztonság, vagyis a nyitottságnak, az egymás tiszteletének, az egymás iránti elfogadásnak ez a foka elengedhetetlenül fontos ahhoz, hogy a munkatársak csapatban gondolkodva a legőszintébb visszajelzéseket adják egymásnak a közösen elérendő cél érdekében. Az építő kritika, a kétségek megfogalmazása, az együttműködés önzetlen és támogató formáját megteremteni azonban nem egyszerű kihívás, közös konszenzuson kell alapulnia.
Miért fontos a pszichológiailag biztonságos munkahelyi atmoszféra minél előbbi megteremtése?
A körülöttünk lévő világ ingatag volta, az állandóan változó világpolitikai és világgazdasági helyzet, a járvány sújtotta piac, a szorongással teli szakmai és civil életünk sodrásában, a munkahelyi biztonság, kiegyensúlyozott, stabil mentális légkör a túlélésünk záloga lehet.
Edmondson így fogalmaz : „A hitre, hogy a munkavállalókat nem érheti retorzió azért, mert munkahelyükön nyíltan vállalják véleményüket, kétségeiket, aggályaikat, hibáikat, észrevételeiket, soha nem látott mértékben szükségünk van.”
Arra a felismerésre pedig, hogy minderre ráadásul a munkaadóknak van elengedhetetlenül szükségük, a kitűzött közös cél elérése érdekében, a vállalatvezetőknek sürgősen rá kell ébrednie, ugyanis az ebből fakadó előnyök hosszútávúak és megkérdőjelezhetetlenek.
A pszichológiai biztonság, mint trendi fogalom
Sajnálatos tény, hogy az üzleti világ felismerte a tárgyalt jelenségben és szakmai ambícióban rejlő kecsegtető előnyöket és divatosan csengő, valójában mégis tartalmatlan, csalogató szlogenként alkalmazza a terminus technikust, anélkül, hogy elköteleződne szakmailag amellett a szemlélet mellett, ami a valóságban alaposan és körültekintően felépített, biztonságos pszichológiai közeg tényleges kialakításának szükségét jelenti.
Ez a felszínes, szakmailag nem elhivatott megközelítés nem csak azokra a cégekre nézvést kockázatos, akik a könnyebb haszonszerzés érdekében manipulálják ezzel a piacot, de rendkívül ártó lehet a megtévesztett munkavállalók számára is, aminek kockázatát, ha a munkaadók nem mérik fel időben, komoly mentális és szakmai károkat okozhatnak a megtévesztett alkalmazottaknak.
Nem tanácsos tehát mindezzel visszaélni, és legfőképp nem tanácsos az ilyen vállalati környezet kialakításához megfelelő szaktudás nélkül hozzáfogni.
Ha kíváncsi vagy az eredeti cikkre, és hogy minderről hogy gondolkodik a szerző , továbbá, hogy milyen problémákkal szembesül az Egyesült Királyságban, katt ide:
https://www.hrzone.com/lead/culture/why-build-a-psychologically-safe-workplace-in-2022
Ha mindennek hazai vonatkozásait boncolgatnád kicsit, esetleg vess fel néhány gondolatot arról, miként látod ezt a kérdést Magyarországon? Szívesen reagálok rá. Szerinted valóban hozzájárulhat egy vállalat sikeréhez az, ha mindenki úgy áll a munkához: “Ami a szívemen az a számon!”?
Vagy termékenyebbnek látod itthon: a “Ne szólj szám, nem fáj fejem!” hozzáállást?
Tudom: “Hallgatni arany.” – az arany ára pedig most eléggé fent van, mégis nem lehet, hogy van a fenti gondolatokban valami?