Két évvel a világjárvány kirobbanása óta számos szakember hívta fel a figyelmet, hogy komoly mentális problémák figyelhetők meg, elsősorban a Z generáció tagjai között. Középiskolás korú tinédzserektől egészen a fiatal felnőtt generációkig rendre találkozhatunk szorongásról, depresszióról szóló beszámolókkal, mértékük és súlyosságuk pedig jóval mélyebb, mint az az egyéb korosztályoknál ismert. Egyes szakemberek olyan aggasztónak tartják ezt a helyzetet, hogy egészségügyi programok kidolgozásába fogtak annak érdekében, hogy a fiatalok egyre nagyobb mértéket öltő egészségügyi válságát kezelni tudják.
McKinsey amerikai egészségügyi szakember által készített fogyasztói felmérések és interjúk éles különbséget mutatnak az egyes generációk között. Megfigyelhető, hogy a Z generáció sokkal komorabb, sötétebb életkilátásokról számol be, beleértve az érzelmi és szociális jólét minőségének alacsonyabb szintjét is, mint az idősebb generációk.
A Z generációs válaszadók 25 százaléka számolt be érzelmileg súlyosabb szorongásról, ez csaknem kétszerese a millenniumi és az X generáció válaszadóit érintők arányának, ami 13 százalék körüli , viszont több, mint háromszorosa a baby boomer generáció tagjainál mért szintnek, ami nyolc százalékot mutat.
Az elhúzódó Pandémia, az egyre nagyobb méreteket öltő Ukrán háború pedig rohamosan nagyítja fel ezeket az arányokat és mélyíti el az érintett generációban jelentkező mentális problémákat.
Természetesen nem a Z generáció az egyetlen, amelyik szorongást tapasztal, mégis a munkáltatók, az oktatók, a vezető közegészségügyi szakemberek részéről felmerül az igénye annak, hogy a vizsgált feltörekvő generációban egyre inkább eluralkodó hangulatot tervezhetővé és kezelhetővé szelídítsék egy sikeres jövő érdekében.
A különböző mentális-, viselkedés-, szerhasználati-, vagy önképzavarok súlyossága a Z generáció tagjait olyannyira komolyan érinti, hogy komoly kihívások elé állítja nem csak az egészségügyi szakembereket, de a HR szakma elhivatott képviselőit is. Fel kell készülni arra, hogy a segítségnyújtás legkülönbözőbb módjait legyünk képesek természetesen és magáétól értetődően kínálni minden potenciális érintett számára , akik mentális és fizikai egészségért, mi munkaadók és munkáltatók is felelősséggel tartozunk. Nem fordíthatjuk el a fejünket, nem élhetünk az előítéleteink rabjaként, nem bagatellizálhatunk el semmilyen árulkodó jelet, bizony sok múlhat rajtunk, a közösségen, a vállalati kultúrán, amit magunk köré építünk.
A Z generáció társadalmi elégedetlensége, szociális szükségleteinek kielégítetlensége jóval magasabb mint bármely más generációé. Míg az idősebb generációk 16 százaléka számol be be nem teljesített vágyairól, társadalmi szükségleteinek kielégítetlen mivoltáról, értem ezalatt a jövedelem, a foglalkoztatottság, az oktatás , az élelmezés, lakhatás, közlekedés, szociális támogatottság igényét és kérdését, ez a Z generáció esetében 58 százalék.
Megdöbbentő tapasztalat, hogy mindezek felismerése mellett a Z generáció sokkal kevésbé fordul környezetéhez segítségért. Ezt számos tényező okozhatja, lehetnek társadalmi elvárások okozta megfelelési zavarok, anyagi problémák és egyéb magatartásbeli devianciák, szerhasználati problémák, depresszió, szorongás okozta félelem, énképzavar, digitális világunk okozta kommunikációs zavarok, és sok egyéb más.
Az okok közé sorolhatjuk persze a problémák szőnyeg alá söprését is, de nem vehetjük figyelmen kívül, hogy az Egyesült Államokban például az egészségügyi ellátási rendszer magánbiztosítás alapú, ez pedig komoly anyagi terheket ró a rászorulókra.
Az USA Z generációs társadalmi berendezkedése akut problémamegoldási technikák felé fordult: elsősorban a sürgősségi ellátásra, a közösségi médiára, a digitális eszközökre támaszkodik, nem pedig a mentálhigiénés egészségügy ellátórendszerekre. A pszichiáter drága, hetekkel előtte kell időpontot foglalni, ez pedig egyfajta tudatosságot igényel, belátását annak, hogy betegek vagyunk, segítségre van szükségünk. Az első és legkomolyabb lépcső pedig ez, ennek megtételét szinte hiába is várnánk a Z generáció tagjaitól.
Első lépésként sokkal inkább fordulnak az érintettek tanácsért a TIK-TOK vagy a Reddit közösségi platformjain, előbb hallgatnak korosztályuk ügyeletes zsenijeire, botcsinálta doktoraira, lélekbúvár mágusaira, mint a megfelelő, de sokszor elérhetetlen, vagy épp megfizethetetlen szakemberekre. Alkalmazásokat letöltve, “Duolingo doktorokká” válnak, képesek elhitetni magukkal, hogy urai a helyzetnek, mikor azonban kiszalad a kezükből az irányítás, nem marad más, mint a sürgősségi osztály, de sokszor előfordul, hogy a segítség már későn érkezik.
Komoly kihívás tehát mindez nem csak az érintett generációnak, hanem a jövő társadalmainak is.
Az egészségügyi szakemberek dolgoznak a megoldáson, hogy milyen alternatív utak és lehetőségek nyílnak a lehetséges megoldásra, kiderül az eredeti cikkből, de hogy mi HR szakemberek, hogy segíthetjük mielőbb közelebb jutni a rászorulókat a probléma megoldásához, azon nekünk is alaposan el kell gondolkodnunk.
A vállalati kultúránk részéve kell tegyük a mentálhigiénés szaktanácsadást, elérhető és könnyen használható egészségügyi folyosókat, szolgálati utakat kell nyitnunk a szakemberek felé, hogy munkatársaink megkaphassák időbena kellő segítséget a mindennap rájuk nehezedő társadalmi szorongás feloldásához.
Ettől nem csak az ő, de a mi közérzetünk is jobb lesz, a vállalati teljesítmény pedig minden bizonnyal jóval magasabb.
Ne feledjük, hogy ebből a Z generációból nő majd ki a mi vezetőink, aktivistáink, politikusaink következő generációja, a jövőnket ők jelentik. Érdemes hát fektetnünk beléjük.
Az eredeti cikket itt találod:
A hrschool.hu üzemeltetője és az oldal adatkezelője a OneWorking Kft.
c: 1055 Budapest, Szent István krt. 9.
design & web: finetune
