Naponta több ezer ember veszíti el munkáját az üzemleállások miatt, és több tízezren kényszerültek kényszerpihenőre. Felmerül a kérdés, HR szakemberként mit tehetünk az év elején meghatározott kompenzációs elemekkel.
Amennyiben a cég gazdasági helyzetének megingása miatt döntés születik a pénzbeli vagy nem pénzbeli juttatás visszavonásáról, legfontosabb az őszinte, nyílt kommunikáció. Ha a munkavállalók látják a munkáltató erőfeszítéseit a veszteség és legfőképpen a leépítések minimalizálásáért, könnyebben lendülhetnek túl a rossz híren.
Át kell gondolni, hogy az újraindulás sikerességét hogyan támogathatja egy módosított bónuszrendszer. Most van igazán szükség a kreatív, új megoldásokra. Keressük azokat a munkatársakat, akik érdemben segíteni tudják ezt a folyamatot! És ne feledkezzünk meg a teljesítményük honorálásáról.
Van, ahol nem állhatnak meg. Az élelmiszeripar a helyzet ellenére is folyamatos, a korábbinál sok esetben magasabb szolgáltatási szintet kell biztosítson a társadalom számára. Egyes iparágakban a veszély miatt a világ sok munkáltatója és központi kormányzati szerve vezetett be extra bónuszelemeket. Magyarországon központilag az egészségügyi dolgozók részesülhetnek ilyen juttatásból, de több munkáltató tervezi valamilyen plusz juttatás bevezetését a fertőzésnek leginkább kitett munkavállalóik számára.
Nincs jelentős keretünk? Keressünk olyan támogatási formákat, amelyek ebben a helyzetben megkönnyítik a munkavállalók mindennapjait. Támogassuk az étkezést támogatása vagy a napi munkába járást. Fontos szempont lehet a munkába utazás átszervezése annak érdekében, hogy munkavállalóink utazás közben minél kevesebb emberrel találkozzanak. Ezt segítheti például az üzemanyag hozzájárulás vagy a munkaidő átstrukturálása a tömegközlekedéssel érkező kollégák számára.
A pénzbeli juttatás gondolatával már világszinten is sokkal óvatosabban bánnak a cégek. Zömében azok a vállalatok terveznek ilyet, ahol a munkavállalók nagyobb csoportja van fertőzésveszélynek kitéve és jelentős erőfeszítéseket tesznek a megváltozott feltételek mellett az üzletmenet biztosításáért.
Ne felejtsük el, ebben a megváltozott helyzetben gondolni kell az éves célkiírások esetleges kiigazítására is. A jövőt senki nem látja, és, bár a teljesítménymutatók pontosításához szükség lenne rá, ebben a kérdésben a munkáltatók nagy része csak később tudja a szükséges lépéseket megtenni.
Sokszor hallom, hogy ha vége lesz a karantén időszaknak, semmi sem lesz ugyanaz a munka világában sem, mint előtte. Egy dolog biztos nem: ahogy most kezeljük munkavállalóinkat, az hat majd cégünk későbbi hírnevére. Ha az összefogást, egymás segítését választjuk akár munkahelyi szinten, akár a környező közösség támogatásában, nagyban növeljük vele dolgozóink elkötelezettségét. És a veszélyhelyzet elmúltával az állásinterjúkon mi HR-esek felkészülhetünk arra a kérdésre a jelentkezőktől, hogy mit tett meg cégünk a COVID-19 alatt dolgozóinak megóvásáért.