X y Z GENERÁCIÓS FESZÜLTSÉGEK

2022. 09. 12.

8 perc olvasási idő

Tari Annamária pszichológussal készült interjút szemlézzük és ajánljuk szíves figyelmetekbe. Nagy segítségünkre volt a generációs feszültségek hátterének megértésében.

Egy generáció sem ég ki olyan gyorsan, mint a Z, pedig még csak most léptek a fiatal felnőttkorba. Az „azonnali visszajelzés generációját” infantilissé, depresszióssá teheti a felgyorsult élet és a folyamatos közösségi média használat, az X generációs felettesek számára pedig komoly kihívást jelent a információs kor okozta szakadék áthidalása.

Ezek a fiatalok látszólag az élet egyik legklasszabb szakaszában járnak, ennek ellenére nem érzik jól magukat a bőrükben.

A generációs kutatási anyagunkban, melyet Szander Ágnes szociológussal dolgoztunk ki, a megkérdezett közel 2000 fő közül sokan depresszív gondolatokkal, a perspektívátlanság érzésével, elbizonytalanodással, halogatással, rágódással küzdenek.

Részben a közösségi média által közvetített fals képnek is köszönhető, hogy egy Z generációs fiatalnak egészen más elképzelései vannak az ideális munkahelyről, mint mondjuk az X generációhoz tartozó felettesének. A kutatásokból kiderül, hogy mindenki trendi munkahelyet, változatos munkát, nagy szabadságot, és fokozott érzelmi támogatást, partneri viszonyt szeretne a főnökétől.

Nincs türelmük egyhelyben maradni, az online tér impulzusáradatának köszönhetően romlott a monotóniatűrésük is, izgalmas kihívásokat és azonnali visszajelzéseket szeretnének kapni. Pont úgy, mint a közösségi médiában. Nagyon nehéz helyzetben van a Z generáció, igazságtalan, hogy az információs kor fejlesztéseinek köszönhetően ezt kapták a nyakukba.

Ezzel szemben az X generáció biztonsághoz szokott, a munkahelyi hűség és lojalitás pedig erkölcsi normának számított. Vagy dolgoztál, vagy tanultál, de valamit mindenképp csinálni kellett. Nem volt gap year, nem volt arra lehetőség, hogy az ember lógassa a lábát. Nem feltétlenül volt mindenkinek tökéletes az önbizalma, de a munkahelyen erre nem is volt nagy szükség. Az idősebb kollégák és felettesek viszont mindennemű rivalizáció nélkül tanították a fiatalabbakat, átadták a tudásukat az akkor még hierarchikus rendszerben. Nem azt mondom, hogy akkor mindenki tökéletes volt, de nem volt jelen a közösségi média, amiben monitorozhattuk, mások bezzeg hol tartanak hozzánk képest, és türelmetlenkedhettünk, amiért a mi munkánk nem olyan izgalmas, mint mondjuk egy influenceré. Elvileg mindenki tudja, hogy a közösségi médiában látott kép nem fedi a valóságot, ennek ellenére mégis azt láthatjuk, hogy hamis elvárásokat, hamis vágyakat ültet a Z generáció fejébe az Instagram. Nagyon nehéz lélektani munka az, hogyha egy Z generációs úgy érzi, nincsenek valódi sikerei másokhoz képest, mindeközben folyamatosan próbálja féken tartani a saját önértékelését romboló gondolatokat, akár azzal, hogy ő is egy polírozott, valószerűtlen képet mutat magáról a saját profilján.

Nem csoda, ha ilyen kemény belső vívódások közben kevés energia marad arra, hogy valaki kézben tartsa a saját személyiségfejlődését, és ne riadjon meg, ha hibázik. 

Ezt csak tovább súlyosbítja az, hogy a közösségi média egész nap az orrunk előtt van, a Z generációs egész nap rivalizál és összehasonlítgat úgy, hogy nem is tud róla, a prózai valóságot pedig csak fáradt, passzív érzelmi apparátussal tudja megélni. Beszürkülnek a hétköznapok, és eltűnik a kezdeményezőkészség, amire pont nagy szükség lenne a tanulmányok és a karrier során. Ennek köszönhető, hogy a kutatások azt mutatják, hogy a Z generáció nagyon nagyfokú elbizonytalanodást él meg a jövővel kapcsolatban, és a kiégés és kifáradás már olyan életkorban felüti a fejét, ahol látszólag teljesen indokolatlan lenne.

A proaktivitás az állásinterjún talán még megvan, de amikor elkezdődik a munka, sajnos sokszor alábbhagy. És ezt tovább súlyosbítja, hogy a Z-fiatalok nehezebben kommunikálnak verbálisan, mint szeretnének. Ha egy fiatal a napja nagy részében telefonozik, akkor valójában állandóan olyan állapotban van a központi idegrendszere a folyamatos impulzusok miatt, ami alól csak az alvás jelent felüdülést, holott az agynak szüksége lenne restaurációs leállásokra. Olyan időkre, amikor az ember nem netezik, nem telefonál, nem gondolkodik, csak ül, és néz ki a fejéből. Ezek azonban kezdenek eltűnni manapság, éppen ezért a Z generációs agya nem tud pihenni, így a figyelme csapongóbbá válik, az érzelmi appatárusa kifárad, a szókincse csökken, és a kommunikációs képességei is megváltoznak.

A fiatalabb generáció tagjai partneri viszonyra, mindig barátságos légkörre és azonnali visszajelzésekre vágynak a munkahelyeken. Utóbbinak az az oka, hogy az okoseszközök világában hozzászoktak, hogy bármit posztolnak, azonnali reakciót kapnak, azonnal kielégítődnek az érzelmi szükségleteik. A probléma az, hogy pszichológiai szempontból ez indokolatlan. Normális esetben csecsemőkorban éljük ezt át, amikor kisbabaként sírással jelezzük, ha éhesek vagyunk, az édesanya pedig rögtön ott terem és megetet. Erre később egyre kevésbé van szükségünk, és fontos, hogy a fejlődésünk során növekedjen a reakcióidő, és ezáltal megtanuljunk kivárni. Ha el akarom érni a céljaimat, erőfeszítést kell tennem. Az elvárás, hogy mindenki szeressen, és mindenki azonnali és maximális figyelmet fordítson rám, irreális. Iszonyúan igazságtalan ez a Z generációval szemben, hiszen nem ők akartak ilyenné válni, egyszerűen csak egy ilyen világba születtek bele.

Egy fiatal bátrabban tanul, ha tanuló pozícióban van. Az aszimmetrikus munkahelyi kapcsolatok biztonságosabbak érzelmileg, mint a mellérendelt kapcsolatok. Az olyan partnerségen alapuló viszonyrendszer, amit a Z generációs elvár, akkor működik jól, ha a fiatal stabil énképpel és önbizalommal rendelkezik, proaktív, és fel tudja vállalni, ha hibát vét. Komoly nehézséget jelent az, ha a munkaadó nem tudja felmérni, mennyire és miben támaszkodhat az alkalmazottjára.

A munkaadónak meg kell értenie a Z generációs kolléga működését, és nem szabad, hogy személyes sérelemnek vegye a viselkedését. Ha megvan a megértés, akkor már könnyebb a munkahelyi attitűdöt is úgy formálni, hogy az mindenki számára komfortos legyen, akár azzal, hogy a közösségi médiában is nyitnak közös kommunikációs felületet, akár azzal, hogy az irodában megteremtik azt a légkört, amiben a fiatal biztonságban, de nem kiskorúsítva érezheti magát. Szintén elengedhetetlen a folyamatos és nyílt kommunikáció.

A kölcsönös bizalom és elfogadás akkor alakulhat ki, ha a hibákról és a nehézségekről is lehet beszélni, és ez össze tudja kötni a generációkat. Sokat segíthet például, ha a Z generációs fiatalokhoz kiválasztják a legjobb fej X-eseket mentornak. Ha mind a Z-s, mind az X-es kolléga törekszik az együttműködésre, ha empátiával és megértéssel közelítenek egymás felé, már jó úton haladunk. Fontos, hogy az idősebb kollégák felkészüljenek arra, hogy bizony megjelenhet a fiatalabbak részéről az infantilis viselkedés, de ezt a szabályok tisztázásával és a munkahelyi keretek megtartásával kordában lehet tartani. Ehhez az is fontos, hogy a munkahely ne támasszon irreális elvárásokat a kollégák felé, ne írjon nekik számonkérő e-mailt este 11-kor, inkább higgadtan beszélje át a problémákat. A Z-seknek pedig meg kell érteniük, hogy a munka az munka, és a feladatok elvégzése nem kedv kérdése.

Az interjút teljes terjedelmében a Forbes oldalán találod:

Kosárhoz adva

Kosár kiürítve

Kérlek jelentkezés előtt fejezd be a jelenlegi vásárlásod!